Meg lehet változtatni a makacs user gondolkodását?

Az ember csökönyös, mint egy öszvér: ha egyszer a fejébe vesz valamit, akkor nagyon nehéz megváltoztatni az akaratát. Egy konok usernél pedig csak egy reménytelenebb dolog létezik: egy makacs alkalmazás, ami mindenféleképp meg akarja nevelni a jónépet. Nézzük mi történik, ha találkoznak. Bemutatunk egy esetet, amikor a UX módszertan segített az üzletnek továbblépni és közeledni a userek felé, amiből végül mindenki profitált.

Ez lesz a mi saját LEGO-nk

A Brickflow alkalmazás ötlete egy évvel ezelőtt: lehessen úgy szerkeszteni a képekből, szövegekből és videókból álló slideshowt, mint ahogy gyerekkorunkban legóztunk.

Az ötlet egyszerű: a jobb hasábban keresgélünk a tartalmak között, ami megtetszik azt kipakoljuk a felületre, majd középen ezekből építünk valamit. Jól, hangzik, nem?

Nézzük mi történt, amikor a user teszteken valódi felhasználók vették a kezükbe az alkalmazást:

• Nem vették észre,hogy bármi különbség lenne a felületre pakolt és a középen összeállított elemek között
• Azt hitték, hogy a slideshowba minden bekerül, ami csak a felületen van
• Bizonytalanok voltak, hogyan követik majd egymást a brickek a lejátszás során

Már az első teszteken gyanús volt, hogy nehéz lesz ezt a munkamenetet ráerőltetni a felhasználókra. Minden más alkalmazástól azt szokták meg, hogy a szerkesztő felület egészén a végleges mű látható. Persze nem adtuk fel ilyen könnyen, ki akartuk próbálni, hogy egy beszédesebb design segít-e a problémán. Az alábbi képen már a mű be van keretezve, így ekülönül a felhasználásra előkészített brickektől.

A következő teszteken már megértették, hogy a középső terület valamiért más, de azt nem, hogy miért. A tesztalanyok továbbra is azt gondolták, hogy minden kis négyzet benne lesz a slideshowban. Azt feltételezték, hogyha a lejátszást vezérlő alsó sáv teljes szélességű, akkor a teljes szerkesztőfelület kerül lejátszásra. Ezért aztán ismét módosítottunk a designon.

Itt már a lejátszást vezérlő toolbar mérete és megjelenése is hasonlít a kiemelt elemekéhez. A teszteken volt olyan felhasználó, aki erre rá is jött, és elkezdte jól használni az alkalmazást. De sajnos még mindig nem jött rá mindenki, és ők is elég bizonytalanok voltak.

Természetesen felmerült az ötlet, hogy a lejátszás vezérlését rakjuk a lejátszott elem mellé.

Ez lett volna a leghasználhatóbb megoldás, de a megvalósítása technikai problémákat okozott volna és a vezérlő elemek körül használhatósági problémák is felmerültek: kizoomolt állapotban túl kicsik lettek volna és könnyen rálóghattak volna más elemekre. És még ebben az esetben is túl sok tesztalanynál voltak problémák.

A megoldás

4 kísérlet után úgy döntöttünk, hogy nem érdemes erőltetni a dolgot: elvetjük azt az ötletet, hogy a szerkesztő felületnek külön van gyűjtő és építő része. Csak egyetlen whiteboard-szerű felület lesz, mint más szoftverekben.

Ez nem volt egyszerű döntés, hiszen a cég alapítóinak régi és kedves ötletét kellett kidobni, amit még befektetői prezentációkban is szívesen hirdettek korábban. Végül azonban mindenki jól járt: a felhasználók értették a felületet, az üzleti vezetők megszabadultak egy kockázatos és időrabló problémától, a fejlesztőknek pedig könnyebb dolguk volt az egyszerűbb felülettel.

Tanulságok:

• Ha nincsenek felhasználói tesztek észre sem veszünk egy súlyos problémát, ami megakadályozta, hogy megértsék mire jó az alkalmazás.
• Minden ötletet leteszteltünk így szépen tudtunk haladni a megoldás felé: egyre többet tanultunk a felhasználóktól és ezért egyre használhatóbb felületek születtek.
• A designról hitviták helyett a tesztek objektív eredményei alapján tudtunk beszélgetni. A folyamatos rossz eredmények meggyőzték az üzleti döntéshozókat is, hogy módosítani kell az eredeti koncepciót.

Érdekesség, hogy az eset után egy hónappal az egész szerkesztő felületet kiszedtük az alkalmazásból. Hogy miért? Az már a következő bejegyzés témája lesz. Ha értesülni szeretnél róla, kövess minket Facebookon.